|
„Becsaptak és elhurcoltak,
családodról hírt sem adtak…
Évek múltak, s nem jött levél,
azt sem tudtad, ki hal, ki él…
|
Vézna tested eke előtt,
alattad a fekete föld.
Barom helyett húztál igát,
s bányában toltál taligát.
|
Meleget nem adott kabát,
élted nem ért egy fabatkát.
Ruhád, kedved rég elkopott,
de hitted még a holnapot.
|
Álmodtál otthont, gyermeket,
szüretet, fenyőt, ünnepet.
Segítettél, akin tudtál,
a pokolban is jó maradtál.
|
Anyám voltál, s példaképem…
Jaj, csak lennél most is nékem!
Ünnep készül, de nélküled…
Mamácska! Üres a helyed!”
Sági Erzsébet
|
