„Becsaptak és elhurcoltak,
családodról hírt sem adtak…
Évek múltak, s nem jött levél,
azt sem tudtad, ki hal, ki él…

Vézna tested eke előtt,
alattad a fekete föld.
Barom helyett húztál igát,
s bányában toltál taligát.

Meleget nem adott kabát,
élted nem ért egy fabatkát.
Ruhád, kedved rég elkopott,
de hitted még a holnapot.

Álmodtál otthont, gyermeket,
szüretet, fenyőt, ünnepet.
Segítettél, akin tudtál,
a pokolban is jó maradtál.

Anyám voltál, s példaképem…
Jaj, csak lennél most is nékem!
Ünnep készül, de nélküled…
Mamácska! Üres a helyed!”

Sági Erzsébet